Zsuzsa nagyon beletalált az ízlésembe a XXI. VKF-kiírással. Szeretek minden sűrű, meleg, laktató ételt, amely... Mi is? Mindjárt az elején definíciós problémával szembesültem: Mi is az egytálétel? Zsuzsa Gundel Károly definícióját idézte fel a kiírásban, amely a német Eintopfot veszi alapul. Az Eintopf a maga nemében egy finom étel, még akkor is, ha Lénárd Sándor szerint szomorú időket idéz. Azt gondolom azonban, az egytálétel fogalma ennél tágabb, még ha nem is olyan tág, mint amit a Magyar Értelmező Kéziszótárban találtam:
Egytálétel: (főnév) Egy fogásból álló (kiadós) meleg ebéd vagy vacsora.
Szerintem az egytálétel egy olyan főfogás, amely nem húsból/halból és köretből áll, hanem olyan étel, amelyet „egy tálban” lehet tálalni. Ebbe a fogalomba beleférnek a főzelékek, az Eintopfok, a rizottók, mindenféle rakott ételek és olyan nagy klasszikusok is, mint a töltött káposzta.
Miután hosszasan töprengtem a definíción, viszonylag gyorsan eldőlt, hogy mit is főzzek erre a VKF-re, már csak azért is, mert vészesen közeledik a határidő, amely természetesen ismét egy olyan hétvégére esik, amelyiken elutazunk a szülőkhöz, úgyhogy a szokásos hétvégi főzés kiesik. Így csütörtök vacsorára előkaptam egy olyan téli receptet, amely már egyszer már szerepelt a blogon. Néhány apró dolgot módosítottam rajta, (nem került bele sajt, de tettem bele szerecsendiót és egy kevés gyömbért) és most pontosabb arányokkal tudok szolgálni, aminek kezdő háziasszony koromban igen örültem volna.
A körte-gratin belseje nagyon finom, krémes, míg a teteje kellemesen megpirul. Nagy előnye még, hogy az ember nyersen beleszórja a hozzávalókat egy tálba, és az megsül magától. Körülbelül húsz percet töltöttem az előkészítésével úgy, hogy igen összeszedetlen voltam (lásd később). Viszont gyorsan kell dolgozni, mert mind a krumpli, mind a körte gyorsan megbarnul.
Körte-gratin
fél kiló krumpli
egy nagy körte (30 dkg)
öt szelet bacon (A kép átverés, nem került bele mindegyik.)
2 dl tej
2 tojássárgája
egy kávéskanál keményítő
só, bors
szerecsendió, gyömbér
A krumplit és a körtét meghámoztam, vékony (!) szeletekre vágtam. Beleszórtam egy közepes tűzálló tálba, közérétegeztem a felkockázott bacont, és leöntöttem a megfűszerezett tej és tojássárgája keverékével. Ezután megnyugodva betoltam a180 fokos sütőbe, majd észbekaptam, hogy kihagytam belőle a keményítőt. Mondtam, hogy összeszedetlen vagyok... Úgyhogy azt egy kis vízben feloldva utólag ráöntöttem és körülbelül háromnegyed óráig sütöttem.
Ez a fűszerezés is finom volt, de az előző változat kéksajtja karakteresebb ízt adott neki. További kísérletezésként legközelebb a bacon helyett füstölt sonkás változatot tervezek.
Ebből a mennyiségből három adag lett, két 40 gramm szénhidrátos (vacsora) és egy 50 gramm szénhidrátos (ebéd).