A kép innen származik.
A múltkor már szóba került, hogy nálunk lassan fogy a csoki. Ez különösen kényelmetlen a szezonális édesipari termékeknél (Nem, a szaloncukrokat azóta sem dobtam ki...), mert azt az ünnep elmúltával sem elajándékozni, sem a vendégeket megkínálni velük nem nagyon lehet.
Idén elébe vágtam ennek a problémának, és a csokinyulak hamarabb lelték halálukat, mint a lakás húsvéti díszei. Egy régi mindmegettés csokoládékenyér-receptet szedtem elő, és alakítottam át kissé. Az eredetiben van még egy rakás cukor, de ez a vegyes minőségű nyulak cukortartalma mellé - úgy éreztem - szükségtelen. Egy macerás részt is kiiktattam a folyamatból: A csokoládét a recept szerint reszelve kellett volna hozzáadni. Aki már próbálkozott ilyesmivel, jól tudja, hogy ez milyen nehéz, és hogy utána nyakig csokis lesz az ember. Így én a nyulakat és tojásokat egy nagyon kevés vízzel felolvasztottam, és ezt dolgoztam bele a tésztába. Lássuk hát a medvét, illetve nyulat!
Csokoládékenyér
4 dl finomliszt
20 dkg csokoládé
egy pohár (kb. 2 dl) joghurt
egy tojás
1 evőkanál sütőpor
egy-egy marék mazsola és dió (lehet több is)
rum
szegfűszeg
egy csipet só
A mazsolára öntöttem egy kevés rumot, és meglocsoltam forró vízzel. Ettől remekül megpuhul. Menet közben vettem észre, hogy egy szem - a molyok elriasztására szolgáló - szegfűszeg véletlenül a mazsola között maradt. Ezzel a véletlennel azonban máskor is élni fogok, mert nagyon finom ízt adott a sütihez. A diót felaprítottam és a lecsöpögtetett mazsolával együtt beleforgattam egy kanál lisztbe.
Összedolgoztam a lisztet, a joghurtot, a tojást, a sót és a sütőport. Közben egy kevés vízzel megolvasztottam az összetört csokoládét. Folyamatos keverés mellett a tésztához öntöttem a csokit. Hozzáadtam a diót és a mazsolát, és a sűrű, ragadós masszát egy kibélelt őzgerincformába gyömöszöltem. 180 fokon bő félórát sütöttem.
A süti nem lett nagyon szép, ezért is nem készült róla kép, de aki kóstolta, lelkesedett érte. Természetesen a mazsola és a dió kiváltható bármilyen aszalt gyümölccsel és olajos maggal, de nagyon jó meggybefőttel is.
