Bár kissé eltérek a gasztro-tematikától, mégis meg szeretném örökíteni legújabb büszkeségemet: az első folyókavirágot. Tavaly augusztusig csak néhány szobanövény túlélését tudtam biztosítani a korábbi icipici lakásunkban, de most már egy nagyméretű erkély boldog tulajdonosai vagyunk. Úgyhogy még márciusban nagy növényesítésbe fogtam, szépen virágoznak a muskátlik, mostanra talán már a bazsalikommal is megértjük egymás lelkivilágát, és megtalálom az öntözés egészséges egyensúlyát is.

A legnagyobb izgalmat viszont a folyókák okozták. Ez volt az egyetlen növény, amit magról neveltem. Anyukám nagynénijénél, ahol gyerekkoromban a nyarak nagy részét töltöttem, a ház tornácának minden oszlopán gyönyörű égszínkék folyókák futottak fel. Ezt a gyerekkori nosztalgiát próbáltam feléleszteni, amikor a kertészetben betettem egy tasak folyókamagot a kosaramban. Sajnos szín szerint válogatott nem volt, így mostanáig kérdéses volt, hogy a kék-lila-rózsaszín hármasból melyiket sikerült kiemelni.

Ma reggelre tehát kibukkant az első virág a legdúsabb bokorból, és már a másik ágon is van egy félkész virág, ami várhatóan megörvendeztet holnap.