A kép innen származik.
Egy kisvárdi barátunk jóvoltából a minap 7,5 kiló cseresznyével lettünk gazdagabbak. Gyönyörű cseresznye volt, nagyszemű, vastag húsú, sötét színű. Következmények: kilenc üveg lekvár, tíz üveg natúr befőtt, négy üveg rumos cseresznye + egy csomó sikálás után is tiszta véreskezű Edward vagyok, az az egyetlen szerencse, hogy itt bárdból csak egy van a fiókban, szerintem az is kínai, de semmiképpen nem wales-i...
A cseresznye többféle formában került a spájzba: lett belőle lekvár, befőtt és rumos cseresznye. Az inzulinrezisztenciám miatt a cukrot-mézet mellőznöm kellett, Baba miatt a mesterséges édesítőszereket pedig igyekszem kerülni, így mindenfélét összeolvastam, mielőtt a befőzésbe belevágtam volna. Három könyvből próbáltam gondolatokat gyűjteni:
- Magyar Elek: Az ínyesmester éléskamrája. Kertünk - Házunk - Otthonunk sorozat. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1974
- Katona Zsuzsa: Biogyümölcsök és biozöldségek házi tartósítása vegyszerek, konzerválószerek és cukor nélkül. Golden Book Kiadó, Budapest, 2003
- Jaroslav Balaštík: Házi tartósítás és fagyasztás. Kertünk - Házunk - Otthonunk sorozat. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987
A lekvárokkal voltam a legkevésbé innovatív és egyúttal a legkevésbé sikeres. Bár Katona Zsuzsa könyvében van nagyon jó cukormentes rostos lé + lekvárrecept, arra most nem volt kapacitásom, hogy ezzel macerázzak, elég fáradékony vagyok, és túl sok volt a feldolgozandó mennyiség. Így felhasználtam két csomag diabetikus befőzőcukrot. Az elsőhöz 1 kiló cseresznyét turmixoltam össze, és készítettem el a leírás szerint. Ez szerintem túl édes és sűrű lett. A második adagot ezért kicsit több mint másfél kiló cseresznyéből csináltam, ennek eredménye egy jó kis folyós lekvár lett. Ezt még fejleszteni kell...
A cseresznyebefőtthöz a kimagozott cseresznyéket beletömködtem az üvegekbe, majd felöntöttem felforralt és kissé lehűtött vízzel. Ezután az Ínyesmester instrukciói alapján egy nap különbséggel kétszer negyed órát gőzöltem. Mivel izgulós vagyok, meg túl sok befőzési instrukciót olvastam az elmúlt napokban, az első gőzölés után öt percre fejre állítottam az üvegeket, a második után pedig egy pokrócba takargatva lassan (kb. egy nap alatt) hagytam őket kihűlni. Remélem, ennyi vajákosság elég lesz nekik, hogy ne buggyanjanak meg. :)
A rumos cseresznye ugyanúgy készült, mint a sima befőtt, csak üvegenként kb. fél deci rumot töltöttem rájuk a víz előtt.
Ezen eltevési módok esetében célszerű viszonylag kis üvegeket használni (mint pl. a Nagymama levárja vagy a sparos gombakonzerv), mert a tartósítószerek nélküli befőttek felbontás után hamar romlanak.
A gőzöléshez a vízzel félig telt fazékba tett üvegeket célszerű körbetekerni valami puha anyaggal, hogyha összekoccannának az üvegek, akkor se törjenek. Erre nekem a legjobban a textilpelenka vált be. Az újságpapír szétázik (nagyon jó merített papírnak), a papírtörlőt én sajnálom erre elhasználni, mert csak egy rakás szemét lesz belőle, konyharuhából pedig viszonylag sok kell. Ellenben egy 250 forintos tetrapelenka elegendő volt az én nagyobbik fazekamhoz, amibe egyszerre 6-8 üveg fér bele. Egyből vágtam egy négyzetet a fazék aljára, a maradékot pedig felszabtam csíkokra, és körbetekergettem vele az üvegeket.
U.i.: A héten még kaptam öt kiló meggyet is a szüleimtől, abból 19 üveg befőtt lett, úgy készült, mint a sima cseresznyebefőtt. Ezzel gyorsabban végeztem (egy délután), mert a meggyet sokkal könnyebb magozni.
