A kép innen származik.
Mint már a rozsos kenyér kapcsán írtam, a pocakméret és a hőmérséklet növekedésével egyenes arányban lanyhulnak a konyhai ambícióim. Múlt vasárnap viszont sikerült egy finomat csinálni, ami kapcsán a leves- és a főételkészítés bizonyos fázisai összevonódtak. Persze az ötlet nem túl különleges, de a végeredmény jó lett. Az eredeti recept a Príma Konyha Magazin 2004. novemberi számában szerepelt. Ott libából készítették, de azt sajnos nem tudtam beszerezni. Majd november tájékán újra kísérletezem vele, valószínűleg libahússal ízesebb, de csirkével se volt rossz. Az étel lényege, hogy készíteni kell egy jó húslevest, aztán a benne főtt hús felhasználható a második készítéséhez. A felhasznált mennyiségből legalább hat embert jóllakathatunk.
Csirkeleves és rakott kel
A leveshez:
egy kiló csirkeaprólék
egy fél csirkemell
három répa
egy petrezselyemgyökér
egy fél zeller levelestül-szárastul
egy csokor petrezselyemzöld
só, szemes bors
csigatészta
A rakott kelhez:
egy kis fej kelkáposzta
20 dkg (barna) rizs
egy hagyma
két gerezd fokhagyma
egy tojás
só, bors
majoranna
pirospaprika
legalább egy nagy pohár tejföl (400 g)
A megpucolt, feldarabolt zöldségekből és a húsból lassú tűzön levest főztem. A kelkáposzta torzsáját kivágtam, leveleire szedtem, és a leveleket forró vízben 2-3 percig főztem. (Lehet tovább is, nekem nagyon ízlett így, kissé roppanósan.) A rizst megfőztem. A hagymát és a fokhagymát egy kis zsiradékon megdinszteltem. Belekevertem a felvagdalt húst, a rizst, a tojást és a fűszereket. Egy nagy tálat kibéleltem a kellevelekkel, rátettem a töltelék felét és megtejfölöztem. Újra lapuk, töltelék, tejföl, lapuk és tejföl. Az egészet egy fél órára 180 fokos sütőbe toltam. Egy újabb nagy pohár tejföllel tálaltam.