Korábban nem nagy becsülete volt nálunk a céklának. Savanyúságként megesszük, a Kisasszonynak tavaly rengeteget főztem (Tényleg, idén miért is nem?), de más formában nem került az asztalra.
Karácsonyra kaptam egy könyvet Ínyenc fogások az őrület szélén álló anyukáknak címmel. Pont olyan, mint amire a címéből lehet következtetni. Felkiáltójelekkel és pontpontponttokkal ellátott bevezetővel, valamint színes fényképekkel és szülői bölcsességekkel megtűzdelt receptek. Szerencsére két francia nő írta, így az ételek nem rosszak. Ennek ellenére azt hiszem, nem ez lesz főzéseim egyik fő forrása, de néhány érdekes dolog van benne. Így például az a recept, ami ehhez a salátához adott muníciót. Eredeti címe: Salátaspagetti sárgarépából, céklából és almából (!!! ...). A szerzők egy japán zöldséggyalu nevű eszközzel vágnak hosszú, vékony csíkokat a zöldségekből (szerintem a fordító sem tudta, miről van szó, de a könyvben nem ez az első eset), én úgy gondoltam, megelégszem a jó kis julienne-vágómmal. Természetesen a hozzávalókon is módosítottam kicsit, azt viszont nagyon köszönöm a könyvnek, hogy eszembe juttatta, a céklát lehet nyersen, vékony csíkokra vágva fogyasztani. Így ráadásul az összes hasznos holmi is jobban benne marad, mintha agyonsütjük-főzzük. A végeredmény egy jó ropogós, a céklától és a répától kissé édeskés saláta lett.
Céklás saláta
egy kis fej cékla
egy kis(!) fej zeller
két nagyobb répa
egy kis fej lilahagyma vagy egy csokor újhagyma
olívaolaj
ecet (én fehér balzsamecetet használtam)
só, bors
A hagymá(ka)t vékony karikára szeltem, a többi zöldséget julienne-re vágtam. (Vigyázz, a cékla nagyon fog!) Egy tálba tettem a zöldségeket, meglocsoltam olívaolajjal és ecettel, sóztam, borsoztam, az egészet összeforgattam, és jól lehűtöttem.
A recept nyomtatható változata itt.
