A spárgát kicsit unalmas ízű ételnek tartottam. Minden szezonban vettem néhányszor, volt, hogy befőztem, illetve lefagyasztottam. A főtt spárgának van egy jellegzetes, de szerintem nem túl érdekes íze. Aztán Chili és vaníliánál olvastam a blogban és az első könyvében is, majd a jellegtelen nevű, de kiváló Borkonyhában fogyasztott névnapi vacsorán élőben is megtapasztaltam, hogy a spárga sütve egészen más, mint főzve.
Ezután akadtam Világevő tavaszi vacsorájára, amit mi steak helyett hallal és újkrumplival ettünk ebédre. Majd ezt továbbgondolva lett jól előkészíthető és a jelenlegi életmódunkhoz jobban illeszkedően melegíthető vacsoránk tegnapra.
Tejszínes csirke zöldspárgával
(3 adag)
egy fél csirkemell
egy csomag zöldspárga (fél kg)
egy csokor újhagyma
vaj
2 dl tejszín
só, bors
A csirkemellet szeletekre vágtam, a spárga alsó, fás részét levágtam (ebbe kis gyakorlással bele lehet jönni, ahol könnyen belemegy a kés, ott már jó), a többit kb. 2 centis darabokra vágtam, a hagymát felkarikáztam. Egy nagy serpenyőben megolvasztottam a vajat, megdinszteltem rajta a hagymát. Utána nagy lángon megsütöttem a csirkemellszeletek mindkét oldalát. (Ez viszonylag gyorsan megvan, ha már szép barnás-sült színe van, akkor a belseje is jó.) Közben hozzáadtam a spárgadarabokat, és az egészet addig sütöttem, míg a spárga ehetővé nem puhult. (Fontos! Nem jó túlpuhítani, akkor a legfinomabb, ha a spárga még egy kicsit roppan.) Felöntöttem a tejszínnel, és egy kicsit beforraltam, hogy sűrűbb legyen a mártás. Barna rizzsel ettük.
