Az egésznek a családom az oka. Nekem ugyanis nem barátom a tiramisu. Először is van benne kávé, aminek én csak az illatát szeretem (meg szappanba is nagyon jó), az ízét viszont nem. Meg kell bele nyers tojás, amitől ösztönösen viszolygok, különösen ebben a melegben. Viszont adva van egy Férj, aki nagyon szereti. Ráadásul még azokat a bolti förmedvényeket is képes megenni, amik hasonló név alatt futnak. Adva van továbbá egy sznob leányka, aki csak a Márkás Babapiskótát hajlandó megenni, a márkátlan nem finom. (Nagymamát ezúton is üdvözlöm... :) Egyedül a kisfiam nem járult hozzá a tiramisu születéséhez, csak azzal, hogy érdeklődve figyelte az etetőszékből, ahogy kevertem a krémet.
A tojásmentes krémmel rendelkező tiramisuk döntő többségében keményítővel/pudingporral sűrítik. Egy kivételt találtam, a Nosalty-n egy mézes változatot, ahol a méz adja a kellő sűrűséget. Köszönet érte Fagyal Hajnalkának! Egy kicsit azért változtattam rajta, nem tettem tejet a kávéba, és csak mézet használtam, cukrot nem. (Mert nem volt itthon. Ha meg már úgyis van benne cukros babapiskóta meg méz, akkor nem pazarolom rá a méregdrága eritritemet. :)
Tiramisu tojás nélkül, mézzel
20 dkg babapiskóta
3 dl kávé
két löttyintés rum
250 g mascarpone
3 evőkanál méz
keserű kakaópor
A lefőtt kávéba belekevertem egy löttyintésnyi rumot, és hagytam kihűlni. Egy edényben habosra kevertem a mascarponét, a mézet és még egy löttyintésnyi rumot. A babapiskótákat egy pillanatra (Tényleg egy pillanat legyen, mert elázik! Persze, ha Márkásat használtam volna...) a kávéba mártottam, és kiraktam velük egy 20x30 centis tál alját. Rákentem a krém felét. Utána még egy sor piskóta és a krém másik fele következett. Végül megszórtam kakaóporral, és egy éjszakára ment a hűtőbe. (Elvileg 1-2 óra múlva már fogyasztható.) Ez egy négyszemélyes adag, de a Férj + két vendég igen gyorsan elpusztították.
