Volt otthon két maréknyi szilva. Simán megenni nem volt kedvem, így némi töprengés és egy piaci kör után kacsaragu lett belőle. A raguhoz való zöldségek felét kivettem, és felkockázott alma, zeller és kakukkfű társaságában saláta lett belőle (öntet: 1 rész balzsamecet, 3 rész olívaolaj, egy kiskanál mustár kézi habverővel jól összekeverve).
Szilvás-céklás kacsa
egy közepes kacsamell (mindkét fele)
két fej lilahagyma
három közepes cékla
két marék szilva (szezonon kívül felcsíkozott aszalt szilvával se lehet rossz)
rosé / vörösbor / víz / alaplé
só, bors
koriander (Van az én generációmban olyan, akinek erről nem az jut eszébe, hogy „A koriander érik, a pipitér fénylik, minden manó aki itt van, növekszik, -szik, -szik…”?)
gyömbér (ha van friss, akkor reszelve, de szárított is megteszi)
kevés chili
A céklákat héjastul megmostam, alufóliára tettem, kevés olívaolajjal meglocsoltam, sóztam, borsoztam, becsavartam az alufóliába, és 200 fokos sütőben egy óra alatt megsütöttem. A lilahagymát vékony félkarikákra vágtam. A kacsamellről levágtam a hájat. (Ezt ki lehet sütni, jó kacsazsír + kacsatepertő lesz belőle.) Kevés olívaolajon (vagy kacsazsíron) megpároltam a hagymát. Kivettem a serpenyőből, kevés zsiradékkal jól felforrósítottam, és a csíkokra vágott kacsamellet megpirítottam.
Beleszórtam 1,5 felkockázott céklát, és a hagyma felét. (A maradék hagymából és céklából saláta lett, lásd a bevezetőt.) Felöntöttem kevés folyadékkal (most csak sima vízzel, de a fenti változatok jobbak.), beletettem a fűszereket. Sok bors jót tesz neki, a többivel csak visszafogottan, épp elég íze van a zöldségnek, gyümölcsnek. 20-30 percig rotyogtattam, míg a hús megpuhult. Az utolsó tíz percre hozzáadtam a feldarabolt szilvát (az aszalt szilvát célszerű az elején hozzáadni, hogy megpuhuljon). Bulgurral ettük.
