Az idei volt az első olyan karácsonyom, ami-kor végre nem mi utaztuk körbe a rokonságot, hanem hozzánk jött (szinte) mindenki. Szerencsére több napra elosztva, így nem kellett egyszerre egy regimentet vendégül látnom, de kellően ki is élhettem magam a konyhában, sokféle ételt kipróbálva:
Szentesti vacsora
Kacsamájpástétom borban párolt körtével és kalácspirítóssal (A pástétom Mautner Zsófi receptje alapján készült.)
Borleves habcsók-fenyőkkel (A leves Bánffyhunyadi Hunyadi Erzsébet receptje alapján, a habcsók-karácsonyfát valahol az interneten találtam, de habcsókkészítésben még tovább kell képeznem magamat.)
Lazac diós-parmezános rizzsel és párolt zöldséggel (A lazacszeletek serpenyőben elősütve, vacsorakor a sütőben véglegesre sütve. A rizshez az ötlet a Díványról, csak most nem igazi rizottót csináltam, hanem csak sima rizst, amibe a végén kevertem egy jó adag vajat, apróra vágott diót és reszelt parmezánt. Így nem volt vele sok teendő vacsorakor.)
Narancsos csokoládékrém (tejszín, étcsokoládé és sok reszelt narancshéj)
December 25. ebéd
Brokkolileves (Ez egészen egyszerűen, de a leánykám nagyon szereti.)
Narancsos marha (Ez régi családi recept, elég szöszmötölős étel, de megéri.)
Rántott csirkefalatkák (Ehhez a Nők Lapja Adventben találtam egy receptet, amely szerint kefírben/joghurtban meg kell pácolni a húst, majd panírozva sütőben sütni. Vicces, hogy ugyanebben az újságban a rántott húsról hosszan értekezik Bíró Lajos, aki minden bizonnyal nem tartaná nagyra ezt a receptet, de én nagyon örültem neki, mert a kiskorúak lelkesen betömték, én pedig nem lettem olajszagú.)
Rizs, krumpli.
Sütemények (Ebből nagyon sokféle volt, mert mindenki hozott, aki karácsony környékén felbukkant. Én most islert, mézeskalácsot, egy jól sikerült diós-fügés, és egy szerencsétlenül járt mákos-meggyes beiglit csináltam. Utóbbiakat Kalla Kálmán egyébként nagyon jól működő receptje alapján, ami a tavaly decemberi Magyar Konyhában jelent meg. Készült továbbá egy gesztenyetorta, amit Karl Schuhmacher receptje ihletett, és mivel kellően sok gyerek járt erre, egy szokásos csokitorta is.)
Emellett elkészítettem életem első töltött káposztáját.
A további vendégségek során készült még húsleves (sűrű, sötét, marhalábszárból). A főtt húst rizzsel, paradicsom- és kaporszósszal ettük. Sütöttem még egy érdekesen pácolt-fűszerezett karajt, valamint nyúlgerincet áfonyaszósszal. (Ez utóbbiból helyes csigákat tekergettem, mert hosszúkás gerincfilékhez jutottam hozzá, amik nyersen olyan formátlannak tűntek.) A nyulak előtt citromos-tojásos görög húslevest ettünk.
