Sokáig nem voltam nagy barátja a hideg leveseknek. Először is, egy rendes ebéd az meleg. Másrészt hideg levesből sokáig csak a menzai gyümölcsleves rémlett fel, ami kellően elriasztó példa. (Mindig kiszemezgettem belőle a meggyeket, a túlpuhult alma-körte és a jó vastagon behabart lé megmaradt.) Most meg rövid idő alatt a második hideg leves receptje kerül ide, úgyhogy csak megbarátkozom a műfajjal.
Hideg uborkaleveshez először Ráspinál volt szerencsém, csak akkor még nem sikerült átlépnem a hideg levesekkel szembeni gátlásaimat. A múlt héten viszont meglátogattuk a sógornőméket, megköszöntöttük az egyéves csupamosoly unokahúgomat (Isten éltesse ezúton is!), és a kánikulában ettünk egy igen finom levest. Aztán a sógornőm szabadkozott, hogy ez olyan egyszerű, és ne haragudjunk, hogy csak ilyet csinált. Én meg rögtön elkértem a receptjét, és már készült belőle kétféle verzió is, fokhagymás és fokhagymátlan. Nekem ez utóbbi jobban ízlett, a fokhagymás kicsit csípős volt (pedig csak egy kis gerezd került bele), és olyan volt, mint egy felhígított tzatziki (mert a kaprot leszámítva az is). Óriási előnye, hogy nem kell főzni, turmixolni, a legnagyobb munka vele az uborka lereszelése. :) Az eredeti recept szerint füstölt lazacot is kellene bele tenni. A környékbeli boltokban az nem kapható, így kimaradt.
2 kígyóuborka
4 dl tej
egy nagy pohár joghurt
só, bors
kapor
egy zacskó kis mozzarellagolyó (ha az nincs, akkor egy nagyobb mozzarella felkockázva)
igény szerint egy gerezd szétnyomott fokhagyma, illetve füstölt lazac
Az uborkákat meghámoztam, lereszeltem. Egy edényben összekevertem az összes többi hozzávalóval, és jól behűtöttem.
(Ez a poszt hetekkel ezelőtt íródott, elvileg lett volna hozzá kép is. De azt nem találom sehol, így most kiteszem a szöveget, itt úgyis kisütött a nap. :)
