Piszke VKF-kiírása után hirtelen szakácskönyvek és félszakácskönyvek tömkelege jutott eszembe, mint Lénárd Sándor római konyhája. Következőként Rejtő Jenő egyik örökbecsű mondata ugrott be, amivel A három testőr Afrikában című regényét kezdi: Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.
Ennek hatására párhuzamosan elkezdtem újraolvasni a regényt, és kinyomozni, hogy vajon az az ismeretlen összetételű majonézes saláta, amihez eddig csak bolti verzióban volt szerencsé(tlensége)m.
Az otthoni szakácskönyvirodalomban elsőként az ínyesmesternél találtam orosz hússaláta receptet. Ő sült vagy főtt borjú-, marha- vagy sertéshúst használ, szardellát, füstölt marhanyelvet, kapribogyót, vöröshagymát és ecetes uborkát, tartár- vagy mustármártással leöntve. Abban biztos voltam, hogy az általam evett verziókban sem szardella, sem kapribogyó, sem füstölt marhanyelv nem volt.
Minden más receptben szerepelt krumpli, alma és főtt tojás, az előbb említett "elegáns" alkatrészek viszont hiányoztak.
Szegény ember vízből főz, én pedig abból, amit otthon találtam. Így az én orosz hússalátám részben a cári Oroszország főúri fényűzését, részben pedig a szovjetorosz konyha hiánygazdaságának alapanyagait is tartalmazta.
Orosz hússaláta
pulykasült 
főtt krumpli
csemegeuborka
zöldhagyma
kapribogyó
majonéz
tejföl
mustár
citromlé
só, fehér bors
A darabos hozzávalókat összevagdaltam (a kapribogyót apróbbra kellett volna, így túl intenzív volt az íze). A majonézből, tejfölből, mustárból, citromléből mártást kevertem, és ráöntöttem a salátára.
Legközelebb marinírozott halat csinálok Turbigo módra kétfelé vágott tojással a nagy Levin emlékére...
