Ezt a sok szép lencsét a Wikipedián találtam.
Nálunk - ahogy sok más magyar háztartásban sem - nincs újév káposztaleves és főként lencse nélkül.Idén azonban újítani akartam, így nem a férjem kedvenc svéd pradicsomos-krumplis lencselevese készült, hanem újításként egy vöröslencsés tészta. A recepthez végigbogarásztam a Chefkoch lencsés receptjeit, mert nem tudtam pontosan mit szeretnék, csak azt, hogy ne legyen leves és főzelék, nem legyen indiai és legyen benne lencse. Végül a bogarászás eredményeként jónéhány receptet összekombinálva egy finom darálthúsos (én daráltam! :o)-vöröslencsés tészta lett az eredmény a Nagycsarnok aljában vett medvehagymás tésztával. Ez utóbbival kissé mellényúltam több okból is: A tészta íze túl karakteres volt az amúgy sem ízszegény mártás mellett, nagyon hamar megfőtt (4-6 perc) és nekem sikerült kicsit későn leszűrnöm, ezek folyományaként az egésznek ázott erdő illata volt, ami egy őszi kiránduláson nagyon kellemes lehet, de a január elsejei álmos érzékszervek nem biztos, hogy erre vágynak. A mártás viszont megörökítésre érdemes, mert gyors, de nem teljesen szokványos:
Vöröslencsés tészta
100-150 g vörös lencse
300 g sertéscomb/-lapocka
egy paradicsomkonzerv (darabolt, 300 gramm körül)
hagyma, fokhagyma
só, bors
fahéj
Az elkészítése rendkívül egyszerű: megdinszteltem a hagymát, beleszórtam az apróra vágott fokhagymát, jól megpirítottam a megdarált húst. Ezután ráöntöttem a paradicsomkonzervet és beleszórtam a lencsét. Megfűszereztem (a fahéj nem hiba, egy kevés nagyon jót tesz a szósznak) és 15-20 percet rotyogtattam.
Nagyon látványos zöld tésztával (de legközelebb nem medvehagymás) és reszelt parmezánnal.