Az én kis világomban a főzelék (a finomfőzelék kivételével) mindig egyféle zöldségből készült. Krumpli. Lencse. Sóska. Már a paradicsomos káposzta is amolyan frivol kihágásnak tűnt. Aztán elkezdtem Főzelékes Feri blogját olvasgatni, és rájöttem, hogy bizony nagyon jó dolgok kerekedhetnek ki abból, ha két vagy több zöldség összetalálkozik a fazékban.
A héten vettem cukkinit, hogy majd a jól bevált főzeléket csinálom belőle, de időközben anyukámék kertjéből egy zsák (megtisztított, ezúton is köszönöm!!!) sóska is érkezett hozzánk. A nagy része a fagyasztóban landolt, de egy pár kanálnyit, és a levet, amit eresztett belezuttyintottam a főzelékbe. Az ötlet onnan jött, hogy az eredeti receptben van citrom, és találkoztam már olyan étellel is, ahol épp a sóska savanyúságát használták ki ízesítőként. A végeredmény kiváló lett. Bulguros húsgombóc került bele, így megvolt a kellő szénhidráttartalom is, de a vércukorszintet sem emelte rettentően.
Sóskás cukkinifőzelék bulguros húsgombóccal
egy nagy cukkini (sajnos nem mértem le, de kb. 40 centi hosszú volt)
egy marék sóska (esetleg sóskalé, ha van valamiért)
2 dl tejszín
2 dl tejföl
egy csokor kapor vagy petrezselyem (kaporral finomabb)
vaj
só, bors
egy kk. teljes kiőrlésű liszt
25 dkg darált hús
3 ek. bulgur (nekem főtt volt, de megpuhul annyi idő alatt, míg a húsgombóc megfő)
egy fél fej hagyma lereszelve
egy tojás
A húst, a bulgurt, a tojást, és a hagymát összegyúrtam, sóztam, borsoztam. Kis gombócokat formáztam belőle. Kevés forró vízben megfőztem őket. (Azt hiszem, a cukkini gyorsabban megpuhul, ezért nem jó belefőzni a főzelékbe.) A cukkinit negyedeltem, és feldaraboltam. Kevés vajon megpároltam. Hozzáadtam a felaprított kaprot, a tejszínt és a tejfölt. Só, bors, egy kis liszttel behabartam, és lehetett is enni.
