A kép innen származik.
Jó kis illatos, kalóriadús ebédet készítettem ebben a nagy zimankóban. Nem elhanyagolható szempont volt az étek kiötlésénél, hogy 1) minden hozzávaló legyen itthon, illetve 2) ne kelljen rá sok időt szánni. Ennek jegyében sikerült egy „amíg a tészta megfő, a mártás is elkészül”-ételt alkotni. A tészta természetesen ehető simán a mártással is, én végül egy tálban kicsit összesütöttem őket.
Kéksajtos-diós tészta
5 dkg kéksajt (minél kékebb-zöldebb-szagosabb, annál jobb)
10 dkg sonka (én feketeerdeit használtam)
két marék dió (elég kicsi markom van...)
2 dl tejszín
fehér bors
liszt/keményítő/szentjánoskenyér-liszt
zsiradék
egy körte/alma
180 g tészta
A tésztát feltettem főni. A sonkát kockára vágtam, a diót kicsit megaprítottam. Kevés olajon megpirítottam őket, majd felöntöttem tejszínnel. Belekevertem az elmorzsolt sajtot, és hagytam felolvadni, kevés borssal ízesítettem. Figyelem! Só nem kell bele, a sonka+sajt így is elég sós. Én még a tészta főzővizébe se tettem sót.
Ezután kicsit besűrítettem. Ezt lehet kevés hideg vízben elkevert keményítővel, a piruló sonkára-dióra szórt liszttel. Én újabban szentjánoskenyér-liszttel szoktam sűríteni. Ez egy nem felszívódó szénhidrát, teljesen semleges ízű, gluténmentes, alacsony kalóriatartalmú (jó, ennél az ételnél ez édesmindegy), és csak nem felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, így nem emeli a vércukorszintet (ez szintén mindegy ennél a tésztánál, de más esetben hasznos lehet). Többek között csecsemőtápszerek sűrítésére használják, és Nutriton néven lehet kapni a patikában. (A Németországban kapható Nestargel egyébként ugyanez, én ott ismerkedtem meg vele.) Elég borsos ára van, viszont nagyon sokáig kitart (1-2 gramm kell belőle negyed liter folyadékhoz), és igen könnyű elkeverni az ételben.
A kifőtt tésztát elkevertem a szósszal, a tetejére almát reszeltem, és a sütőben kicsit megsütöttem. Az almát/körtét lehet kockázni is, szerintem körtekockával lett volna a legfinomabb, de az sajnos nem volt itthon.
