A családban július második felétől torlódnak a születésnapok, névnapok. Július 13. és szeptember 22. között tizenkét alkalom adódik az ünneplésre a szűk családban (szülők, testvérek és azok közvetlen családja), abból az egyik ráadásul dupla névnap. Így tulajdonképpen ebben az időszakban tortareceptek garmadát kellene itt közzétennem, de ez most biztos, hogy nem az erre megfelelő év lesz. Ezt a meleget babásan különösen rosszul viselem, minden lassabban megy, így még szegény Férj születésnapja is tortátlan lett. Neki az említett sorozatban csaknem pontosan egy hónap különbséggel van a születés- és névnapja.
(A kép az olyan, amilyen. Így jár az, aki nem maga csinálja a képet,
és nem magyarázza el a gasztrofotók készítésének alapelveit a férjének,
miszerint le kell ereszkedni az étel szintjére, nem felülről fényképezni,
és hogy a cicás bögre és a piros sajtreszelő nem megfelelő háttér egy szép desszerthez...)
Mivel a névnapi flódni nagy sikert aratott, szerettem volna ennél az ízvilágnál maradni. A hőmérsékletre tekintettel megnéztem Fűszeres Eszter és Lila Füge flódnifagyiját is. Az ötlet remek, a megvalósítás két akadályba ütközött: Egyrészt erős fenntartásaim vannak a nyers tojással szemben, különösen várandósan. De ezt még megoldottam volna, kerestem tojásmentes fagyireceptet, gondoltam, azt formálom át dióssá, mákossá. Azonban kedden este kilenckor a főétel előkészítése után egy csöpp késztetést sem éreztem arra, hogy nekilássak fagyit kutyulni. Inkább gondolkoztam. Hogy a fagyihűtés-kavarás munkáját megússzam és a sütőt se kelljen bekapcsolni, adott volt, hogy valamilyen hideg krémet, pohárdesszertet készítsek.
Kihasználtam a lehetőséget, hogy nemrég burgundiai barátainktól az összesen 4,5 kiló sajt mellett egy nagy dobozt crème fraîche-t is hoztunk. A crème fraîche leginkább a tejfölhöz hasonlít, kicsit savanykás krém, de sokkal magasabb a zsírtartalma (28-30%). Magyar receptek azt javasolják, hogy fele-fele arányban keverjünk tejfölt és tejszínt, illetve készíthető író és tejszín keverékéből is. Az én receptemhez szerintem egy doboz mascarpone is tökéletesen megteszi, azt meg már itthon is lehet kapni minden nagyobb boltban.
A desszerthez a fagyis változathoz hasonlóan készítettem egy diós és egy mákos krémet, borban párolt almakockákat, valamint szilvalekvárhoz kevert aszaltszilvakockákat, és mindezt összerétegeztem. A megadott mennyiségekből három hosszúkás, két decis poharat töltöttem meg. A desszert így elég tömény lett, szerintem el lehet osztani négy vagy ötfelé is az adagot.
(Az eritrit egy természetes édesítőszer, amely egyáltalán nem emeli a vércukorszintet. Elég drága, de mellékíz nélküli, most ezzel kísérletezek. De természetesen használható helyette bármilyen más édesítő vagy sima cukor is.)
Flódni pohárdesszert
5 dkg darált mák
10 dkg darált dió
egy közepes alma
1,5+1 dl fehérbor (lehetőleg minél testesebb, pl. furmint vagy más hegyaljai fajta)
kb. 2,5 dl crème fraîche vagy mascarpone
4-5 evőkanál eritrit vagy más édesítő/cukor
szilvalekvár
3 nagy szem aszalt szilva
A mákot ás a diót egy-egy tálkában összekevertem 2-2 evőkanál eritrittel. Arányosan ráöntöttem a 1,5 dl felforralt bort. (Lehet főzni is, mint a rendes dió- és máktölteléknél, de így egyszerűbbnek tűnt, kellően megdagadtak, és úgyis elkevertem a krémben.) A crème fraîche-t kettéosztottam, és összekevertem a mákkal és a dióval. Az almát megpucoltam, egészen apró kockákra vágtam, és a maradék borban kevés eritrittel megpároltam. A poharakba alulra tettem a diós krémet, rá az almakockákat, arra a mákos krémet. Az aszalt szilvákat apró kockára vágtam, rászórtam a krém tetejére, és locsoltam rá egy kevés szilvalekvárt. (Az enyém egészen híg volt, ha nagyon sűrű egy kis meleg vízzel/borral hígítható.)
