Mivel idén is köbelátogatjuk a szülőket húsvétkor, ismét nem csillogtatom meg gasztronómiai tudásomat a húsvéti ételek terén (azaz ha ez így megy tovább, sose fogok megtanulni jó sonkát venni és főzni :). Ehelyett inkább kreatív energiáimat felszabadítva kicsit dekorálgattam a lakást, illetve úgy gondoltam, hogy a húsvéti locsolókon úgysem elég méltó bosszú, ha tejbevonómasszából készült csokitojást adok át, inkább valami olyat, aminek legalább a készítését élveztem. Ténykedéseim a következő eredményekkel jártak:
A bejárati ajtónkra egy kis koszorú került. Végő formája kicsit kaotikus lett, de én elsősorban a nyúl miatt örökítettem meg. A nyúl csuhéból készült, részletes leírását a Kreatív Központ oldalán találtam. Percek alatt elkészül, nagy ügyesség sem kell hozzá. Ha kellően nagy méretben csináljuk, akkor remek szalvétatartó lehet belőle az ünnepi asztalra. Kukoricacsuhét egyébként magunk is száríthatunk a nyári főttkukorica-evések kapcsán, de ha erről lemaradtunk, akkor Budapesten például a Kenderkócban vagy más hasonló profilú boltban lehet kapni. A nyuszi szép lesz kellő tartással rendelkező (pl. gyűrt) csomagolópapírból is. Az eredeti leírás azt mondja, hogy a feje alapjául hungarocell gömb, makk vagy mogyoró szolgálhat, de ha az ember összegömbölyget egy kis kevésbé szép kinézetű (megfeketedett, szakadt stb.) csuhét, az ugyanolyan jó lesz.
Ablakdíszeink ötletét szintén a Kreatív Központból szedtem, de itt kissé városiasabbak az alapanyagok. A csirkékhez rontott CD-ket festettem le fehér majd sárga akrilfestékkel (próbálkoztam temperával is, de az nem fed elég jól, a CD fényesebb oldalán meg sehogy). Narancssárga dekorgumiból vágtam ki a többi testrészüket, és fekete filctollal pöttyögettem nekik szemet. Ha kicsit több eszem lett volna, akkor a szárnyak felragasztása előtt áthúztam volna a középső lyukon egy-egy sárga cérnát, hogy fel lehessen akasztani. Mivel azonban ez nem így történt, a tetejükre ragasztottam a madzagot celluxszal. Szerencsére elég könnyűek az alapanyagok, így a cellux vidáman elbírja. (Legalábbi az elmúlt két órában nem hullott csirkeeső minálunk.)
És végül, hogy ne maradjak hűtlen a blog eredeti tematikájához sem: Úgy gondoltam, hogy idén a szokásos csokitojások helyett sütögetek valami átadható-megehető ajándékot. Alapul egy szegfűszeggel ízesített omlóstésztát vettem, ebből készültek a figurák két példányban. A feleket lekvárral összeragasztgattam, tetejüket csokival leöntöttem, mindenfélével (szórócukor, mandula, cukorgyöngy) kidíszítettem. Az utolsó lépésnél jöttek képbe a Mikulások: Nálunk minden csoki lassan fogy, én elvileg nem ehetek, a Férj meg igyekszik visszafogni magát. Így került aztán két felolvasztott csokimikulás a tojásokra. (Egyébként még szaloncukrunk is van, de azt egy határozott mozdulattal ki fogom dobni. Tavaly belesütöttem őket egy rúd püspökkenyérbe, csak nagyon leszálltak az aljára a lisztbeforgatás ellenére. Jövőre nem veszünk...)
Tojássütik
100 g vaj
200 g liszt
cukor
őrölt szegfűszeg
1 tojás (a sárgája felét kivettem, és azzal kentem meg a tetejét)
csoki
díszítőelemek
lekvár
A vajat, a cukort, a lisztet, a tojást és a szegfűszeget összedolgoztam. A tésztát hűtőbe tettem pihenni (legalább fél óra kell neki). Vékonyra (kb. 2 mm) nyújtottam és kiszaggattam. Megkentem tojássárgájával, és 180 fokos sütőben szűk 10 percet sütöttem. (Vigyázz, nagyon könnyen megég!!!)
Miután kihűlt, a felét megdíszítettem, és lekvárral hozzáragasztottam a másik felét. Hogy ízre milyen lett, majd hétfőn kiderül.
Ebből az adagból 13 pár tojás, 2 pár virág, 3 pár nyúl és 1-1 pár medve és szív lett.
Áldott, békés húsvétot és szépen terített asztalt
kívánok mindenkinek!
