Új vizekre evezek a gasztronómia területén: a zöldségpépekre specializálom magam. Verácska elkezdett megismerkedni a a föld terményeivel, elsőként a sárgarépával. Eddig láthatóan jól vette az akadályokat. Először ugyan elhúzta az orrát, hogy mi ez a kemény műanyag dolog (kanál), amit a szájába tömködök, de miután lenyalogatta róla az édeskés répapürét, elégedetten cuppogott.

A mai napon pedig rájött, hogy az étkezés egy interaktív, mi több társas esemény. Így időnként megpróbált nekem segíteni úgy, hogy megragadta a kanalat vagy kézzel tömködte a szájába a kifolyt répát. Emellett egy-egy falat előtt, után, alatt és helyett elkezdett gesztikulálni és nevetgélni rám. Így az evés egyre szórakoztatóbb tevékenységgé válik mindkettőnk számára...

Egyenlőre lassú lépésekben haladunk az új ételek bevezetése területén, de a répa után hamarosan következik a tejpép (ebben persze nem lesz nagy a konyhai hozzáadott értékem), a krumpli, a sütőtök és az alma.

Egy darabig most kétfelé fogok főzni, aztán ha nagyobb lesz a leányzó, lassan majd közelítem Veronika és a magunk ebédeit. Amint elkezdek összetettebb dolgokat főzni neki, igyekszem itt megörökíteni, talán segít más kisgyerekes anyukáknak, meg nekem is, ha majd a reménybeli kistestvér(ek) is belépnek a zöldségevő korba.