Régóta csend volt itt a blogon. A nyár első felében elsodortak a hétköznapok, ritkán született olyan étel a konyhámban, amely megírásra érdemes lett volna, és még nem szerepelt itt. Amit meg megírhattam volna, arra sem sikerült időt kerítenem, most találtam letöltetlen ételfotókat a fényképezőgépemen.
A nyár második felét viszont a konyhánk felújítása töltötte ki. Derék munka volt, főleg a szervezési része, mire sikerült összehangolnunk az összes egymást szidó mesterembert, és még azt is, hogy a Kisasszonyt mikor melyik nagymamához menekítsük a felfordulás elől. Péntekre azonban annyira helyreállta a rend, hogy az első ebédet is összeüthettem már az új környezetben. Kissé kapkodós lett, mert bár én pakoltam be mindent ügyesen a szekrényekbe, még elég sokat kellett keresgélnem. A menü egy egyszerű rizottó volt, ami nálunk - mivel csínján kell bánnom a szénhidrátokkal - kevesebb rizzsel és több zöldséggel készül, mint hagyományosan. Ha az alkalom nincs, valószínűleg meg sem örökítettem volna, így azonban álljon itt a recept is:
Régi rizottó az új konyhából
1 dl rizs (lehetőleg rizottórizs)
egy csirkemell
30 dkg csiperke
két marék kukorica
2 gerezd fokhagyma
petrezselyemzöld
olívaolaj
parmezán a táláláshoz
A fokhagymát megfuttattam az olívaolajon, majd megpirítottam rajta a felkockázott csirkemellet. Hozzáadtam a gombát, majd a rizst. Ráöntöttem egy merőkanálnyi forró húslevest. A továbbiakban sokat kevertem, és fokozatosan adagoltam a levest, míg puha nem lett a rizs. Félidőben beletettem a fagyasztott kukoricát és a petrezselyemzöldet is. Reszelt parmezánnal tálaltam.
