Kilenc évvel ezelőtt ezt az időszakot Németországban töltöttem egy kellemes Erasmus-félév keretében. Akkoriban Magyarországot még nem öntötték el minden tavasszal óriási spárgahalmok, így különösen feltűnő volt, hogy ott egyik napról a másikra mindent beborítottak a „Spargel ist da!” feliratú táblák. A jelenséget fokozta, hogy ott a környéken, Pfalzban nagy spárgaföldek terülnek el.
Én akkor barátkoztam meg a spárgával (a spárgapucolással viszont azóta sem…). Általában zöld spárgát szoktam venni, egyszerűbb vele elbánni (meghajlítom, eltörik, a felső része már úgy használható), és az ízét is jobban szeretem.
Most a másik májusi szezonális termékkel, az orgonával eperrel házasítottam, saláta lett belőlük. Az egész nem bonyolult, még egy egészen zsenge újhagyma jó lett volna bele, de az nem termett a hűtőnkben.
Epres spárgasaláta
fél kiló zöld spárga
egy nagy marék eper
balzsamecet, olívaolaj
só, bors
(ha van, akkor pár szál újhagyma)
A spárgák alját letörtem, kétcentisre vágtam, kevés olívaolajon roppanósra pároltam. Kihűtöttem, összeforgattam a kockára vágott eperrel (itt jönnének bele az újhagymakarikák is). Sóztam, frissen őrölt borsot tettem rá (viszonylag sokat, és itt fontos, hogy frissen őrölt legyen, egészen más lesz az íze), meglocsoltam egy kiskanál balzsamecettel és három kanál olívaolajjal.
Ugyanebben a műfajban nagyon finom még az eper-rukkola kombináció, ugyanezzel az öntettel.
Lehűtve salátának, valami finom sonkával vagy mozzarellával sznob előételnek is jó.