Széles egy rokoni és ismerősi körben, valamint a magyar éttermek és szakácskönyvek zömében is, ha felbukkan a kacsa, akkor az mindig valamilyen kacsasült. Lehet, hogy narancsos, lehet, hogy (gesztenyével, káposztás tésztával stb.) töltött, de mindenképpen egész sült kacsa.
A kép innen származik
Félreértés ne essék, remek dolog egy kacsasült, jó kis megpörkölődött krumplival (aaahhh) és lilakáposztával, de a kacsa szerintem becsesebb jószág annál, hogy csak ezt az egy megjelenési formáját ismerjük. Ráadásul nekem három gondom van vele: 1) Mivel a kacsa jó zsíros állat, könnyen megfekszi az ember gyomrát; 2) A sok zsír kisül belőle és maga a hús könnyen kiszárad; 3) Egy kacsa nagy ünnepi családi evészetekhez is bőséges alapanyagot szolgáltat, mi meg egyelőre csak ketten vagyunk.
A kacsával ismerkedva a hétvégén aztán egy olasz témájú szakácskönyvből merítve készítettem paradicsomos kacsaragut. A raguba kacsamell kerül, és mivel az általam fellelt kacsák nagyobbak és hájasabbak, mint a könyv szerzője által ismertek (Ő 35 dekásnak írja a kacsamellet, ehhez képest 80 dekás volt a legkisebb, amit a Fény utcai piacon tudtam szerezni.), így melléktermékként egy adag finom kacsazsírhoz és -töpörtyűhöz is jutottam.
Olasz kacsaragu
egy kacsamell (valahol 35 és 80 deka között :), a többi hozzávaló a 80 dekás kacsamellhez van méretezve, amiből kb. 5 bőséges adag jött ki)
egy fej hagyma
két gerezd fokhagyma
5-6 kis sárgarépa (vagy 3-4 nagyobb)
3-4 szál szárzeller (Ez ebből az adagból sajnos logisztikai problémák miatt kimaradt. Tanulság: ha nem te mész vásárolni, mindig egy kupacba írd fel a cédulára az összes zöldséget!)
4-5 evőkanál sűrített paradicsom
1-2 dl vörösbor és húsleves (összesen kb. 3 dl legyen)
só, bors
rozmaring (ha van friss, akkor egy ágacska, ha nincs, akkor fél kiskanál szárított)
Első lépésként a hájat elválasztottam a mellehúsától, és egyenletesen felkockáztam. Ezt egy vastag fenekű lábasban kis lángon alaposan kisütöttem. (Ez hosszú idő, megcsinálható előre.) Amikor már jó szárazra sültek a tepertők, azokat kiszedtem, eltettem a másnapi diétás reggelihez. A zsír nagy részét szintén félretettem. A lábas alján kevés zsírt hagytam, jól felforrósítottam, és ebben nagy lángon hirtelen megsütöttem a kis, ovális szeletekre vágott kacsamellet. A hússzeleteket kiemeltem. A lábasban megdinszteltem a hagymát, beletettem a megaprított fokhagymát. Hozzáadtam a paradicsomot és a felkockázott zöldségeket, majd egy rövid pirítás után felöntöttem a borral és a húslevessel. Fűszereztem, visszaraktam bele a húsokat, és egy darabig (ne kérdezd, meddig) rotyogtattam. Az eredmény egy finom ragu, omlós, ízes kacsahússal. Sajnos tegnap este elfogyott. :(
Köretként olyan tészta a legjobb mellé, ami elég széles/testes, hogy felvegye a szószt. Például pappardelle, fusili vagy farfalle.
A recept a Magyar Könyvklub Olasz főzőiskola kezdőknek és haladóknak könyvéből származik.