Január 6-a - bár Magyarországon az év végi ünnepek miatt nem kap olyan nagy hangsúlyt - mind a keleti, mind a nyugati keresztény egyházak fontos ünnepe. A Julianus-naptárt követő ortodox országokban (Szerbia, Oroszország stb.) ekkor ünneplik Krisztus születését, a gregorián naptárt követő keleti rítusú egyházak (pl. a magyar ortodox egyház vagy a görög katolikus egyház) Vízkereszt ünnepét üli meg, Jézus megkeresztelkedését (Mt 3-13-17), míg a római katolikus egyházban a Vízkereszt mellett három napkeleti bölcs látogatására emlékeznek (Mt 2, 1-12).
Az ünnephez természetesen számtalan szokás is kapcsolódik. Magyarországon ekkor van a vízszentelés, több nyugat-európai országban pedig különleges süteményt sütnek e napon. A receptek Mexikótól Svájcig rendkívül változatosak, közös bennük viszont, hogy a sütibe belesütnek egy babot/mandulát/pénzérmét/porcelánfigurát. Aki ezt megtalálja, az lesz arra a napra a család királya.
A teológiai és kulturális összehasonlító vizsgálatok után jöjjön a személyes érintettség. Nyáron francia barátok meghívására Burgundiában töltöttünk néhány igen kellemes, kulturális és kulináris élvezetekben is bővelkedő napot. Egyik nap hosszan bogarásztunk egy könyvesboltban, és a Kisasszonnyal végül egy Babar királyos könyvet emeltünk le a polcról. Ez éppen a fent említett süteményről szólt, illetve arról, hogy Babarék már nem kapnak a pékségben sütit, ezért végül a gyerekek anyukájuk javaslatára otthon sütik meg. A könyvet azóta kiváló (hömm) franciatudásomnak hála sokszor elolvastuk (szerencsére nagyon sok a kép és igen kevés a szöveg), és még valamikor a nyár végén tettem egy felelőtlen ígéretet, mely szerint megsütöm a sütit Háromkirályok ünnepén. Így tegnap vadul elkezdtem túrni az internetet receptekért, hogy hogyan is készül az igazi Galette des Rois. Végül találtam egy magyar és négy német nyelvű receptet. Ezek összecsengtek abban, hogy leveles tésztába burkolt mandulás (és esetleg csokis) töltelékkel rendelkeztek.
Ehhez minden hozzávalóm megvolt, csak a darált mandula nem, gondoltam, megcsinálom dióval. Majd mikor ma reggel nekiláttam, kiderült az is, hogy azt a bizonyos fél üveg darált diót már régen elhasználtam... Így egy hirtelen improvizáció eredményeként igen jó csokis-gesztenyés sütit sütöttem, aminek a tölteléke később még akár önálló desszertként is felbukkanhat például kevés meggyel vagy mazsolával.
A babot végül a Férj találta meg, de aztán hogy, hogy nem, megegyeztek, hogy a hagyományosnál eggyel szolidabb kivitelű ezüstös papírkorona mégis a Kisasszonyé legyen.
Háromkirályok süteménye gesztenyetöltelékkel
fél csomag fagyasztott leveles tészta (250 g)
egy csomag natúr gesztenye (250 g)
1 dl tejszín
egy tábla étcsokoládé (100 g)
2-3 evőkanál eritrit vagy más cukor/édesítő
egy narancs reszelt héja
egy tojás
egy szem bab
A tésztát kinyújtottam, és kibéleltem vele egy kis (18 centis) tortaformát. A töltelékhez a tejszínben felolvaszottam a csokoládét, majd belekevertem a gesztenyét, az édesítőt és a narancshéjat. Habverővel alaposan átkevertem. A tésztát megtöltöttem és belepottyantottam a babot. A sütemény szélét megkentem tojással, és egy kerek tésztalappal befedtem. (Jó alaposan össze kell nyomkodni, mert könnyen kinyílik.) A tetejét általában kockás vagy levélszerű karcolt mintákkal díszítik. Én megszurkáltam, és a maradék tésztából egy kis koronát tettem a tetejére. Ezután a Kiskukta segítségével megkentem tojással (ennek eredményeként a tojásréteg nem lett tökéletesen egyenletes :). 200 fokon kb. 25 percig sütöttem, míg szépen megpirult a teteje.
