Grenadine mély töprengésbe taszított a XXIII. VKF-kiírással. Miután Cserkével megvitattuk kesudió-függőségünket, eszembe jutott, hogy bár kesudió önmegtartóztatási okok miatt nincs itthon, a múltkor hosszas hezitálás után az Ázsiában - ugye nem zárják be őket? :( - lecsaptam egy fél kiló fenyőmagra.

Elővettem egy a nővéremtől kapott receptet, amely genovai rizottó névre hallgat. Azt nem tudom, hogy pontosan mi köze van Genovához, de három dolog biztos: 1) Nagyon finom, krémes, meleg étek, ami ilyen hideg-trutyis napokon különösen jól esik. 2) Nagyon egyszerű és gyors, mert csak a rizst kell megfőzni és össze kell keverni egy jó kis pestóval, vajjal és valamilyen karakteres sajttal. 3) Csak akkor jó, ha friss és finom hozzávalókat használunk. A recept persze kis mértékben módosult: Az eredeti mandula helyett (korábbi tapasztalataim szerint azzal is nagyon finom) a fent említett fenyőmagot használtam. Elég puha sajtot tettem bele, emiatt a rizottóm a legnagyobb örömömre a szokásosnál is krémesebb-trutyisabb lett.

Genovai rizottó

(négy főre)

400 g rizottórizs

100 g sűrített paradicsom (bátran belemehet egy nagyobb paradicsomkonzerv (140 g))

50 g mandula / fenyőmag

3 gerezd fokhagyma

3 evőkanál olívaolaj

egy nagy marék friss(!) bazsalikom

60 g juhsajt (esetemben fetasajt)

30 g vaj

A magokból, a bazsalikomból, a fokhagymából és az olívaolajból pestót készítettem. Bátrabbak és erősebbek moszárban dolgozzák simára, modernebbek aprítógépben. Közben a rizst puhára főztem a paradicsommal elkevert 9 dl vízben. Végül összekevertem a paradicsomos rizst, a pestót, a juhsajtot és a vajat, majd nem túl forrón elpusztítottuk.

Előtte előételként és/vagy utána desszertként rágcsálhatunk egy kis kesudiót...