Pomme-pomme

Rokonok, illetve Erasmus-ösztöndíj révén többször is töltöttem hosszabb időt Németországban. Így közelebbről ismerem, mit hogyan esznek a németek. Szokás az ottani konyhát szapulni - gyakran nem is ok nélkül -, de igen finom ételeket is talál az ember, ha nyitott szemmel jár (és nemcsak a bevándorló olasz-spanyol-francia-török stb. szakácsok konyháiban).

Németföldről az egyik kedvencem a Streuselkuchen, a morzsapite.A sziléziai eredetű süti alapja eredetileg egy kelt tészta, amire valamilyen töltelék kerül (a vaníliapudingtól a gyümölcsön át a máktöltelékig). Ezt szórják meg a morzsával (Streusel), ami cukor, liszt és zsiradék 1:1:2 arányú keveréke. Szerintem a gyümölcsösek, főleg a meggyes a legfinomabb.

A spájzban hányódott még egy üveg dm-es Apfelmus, azaz almapüré, aminek hazáját szintén Németországban kell keresni, és amit a Kisasszony korábban lelkesen fogyasztott, de most már nem annyira kedveli. Mivel közeledett a lejárati ideje, feltúrtam a Chefkoch-ot, hogy mit lehetne kezdeni vele. Ekkor akadtam egy gyors Streuselkuchen receptre. Azért is örültem meg neki különösen, mert mostanában nem volt kedvem kelt/omlós tészta készítésével-nyújtásával szöszmötölni úgy. hogy még a tölteléket is és a morzsát is külön el kell készíteni. Az alábbi sütinek azonban az alja és a teteje is morzsából van, közepére pedig a kész Apfelmus került, így ripsz-ropsz elkészült, pedig még a Kisasszony is segített. (Aja keveji szütit. :)

Almás morzsasüti

250 g liszt (fele-fele teljes kiőrlésűt és finomlisztet használtam)

0,5 csomag sütőpor

75 g gyümölcscukor (vagy 100 g kristálycukor)

1 tk. vaníliakivonat

1 tk. fahéj

1 tojás (a recept szerint dupla adaghoz is elég az egy tojás)

125 g puha vaj

700 g Apfelmus

A hozzávalókat az almapüré kivételével összekevertem. A kapott morzsa felét egy tepsibe simítottam. Rátettem az almát, és megszórtam a maradék morzsával.180 fokos sütőben bő félórát sütöttem. Ha nagyon pirul a teteje, be kell takarni alufóliával.