A Férj nagyon szereti a flódnit. Jó ízlése van, finom süti is az. Szombaton névnapja volt, a nagyobbik gyermek nagymamázott a héten, a kisebbik meg majd csak januártól fog tudni hangot adni a véleményének, addig oda jön, ahova a pocakommal együtt viszem. Úgyhogy ennél jobb időpontot nem találtam arra, hogy kipróbáljam, valóban olyan nagy ördöngösség-e flódnit csinálni.
Ördöngösségnek nem nagy ördöngösség, de elég időigényes, valószínűleg a továbbiakban sem minden Dani-nap telik majd a flódni jegyében. Amikor már kész volt az összes töltelék, össze volt gyúrva a tészta, akkor is eltöltöttem fél-fél órát a tészta nyújtásával meg a rétegzéssel. Az eredmény finom lett, de legközelebb néhány dolgot módosítani fogok rajta. Most ez a bejegyzés is kissé kurta-furcsa lesz: A receptet egy az egyben Fűszeres Esztertől vettem, így azt csak linkelem, a képszerkesztő valahogy kibabrált velem, ezért csak ilyen pici illusztrációt mellékelek, viszont a módosításaimat feljegyzem, hogy legközelebb okuljak belőle.
Ezt a receptet használtam, az adag 2/3-át készítettem el két hosszúkás, szögletes formában.A flódni egy nagyon tömény sütemény, de ez ráadásul egy óriási adag. Nagyon nagy lett a süti, vastagok a tészta- és a töltelékrétegek is. Pedig a dió- és a máktöltelék egy részét le is fagyasztottam. Lehet, hogy a tepsim volt kisebb alapterületű, mindenesetre legközelebb az eredeti egy tepsinyi adag kb. másfélszeresét fogom elkészíteni a két tepsiben. Emellett valahonnan szilárdabb szilvalekvárt kell szereznem, mert amit a piacon vettem, nagyon finom volt, de elég folyós.
