Ahogy sok minden mást, azt hiszem, a sült karfiol-hullámot is Mautner Zsófi indította el a magyar gasztroblogszférában. Én a múltkor olvastam valami újságban (azóta se találom, hogy hol), hogy karfiolkrémlevest úgyis lehet indítani, hogy az ember megsüti a nevezett zöldséget a sütőben. Kicsit keresgéltem a témában, majd betettem egy fej karfiolt szeletekre vágva a sütőben. (Valamelyik bölcs forrás, amit azóta szintén nem találok, azt javasolta, hogy inkább szeleteljem, mint rózsákra szedjem, úgy egyenletesebben pirul. Nekem végül két szeletet sikerült kinyernem egy nem is túl kicsi karfiolból, a többi morzsáira hullott, így valószínűleg legközelebb maradok a rózsáknál, esetleg azt félbevágom, lásd Chili és Vanília.)
A karfiol némi só, bors és olívaolaj társaságában gyönyörűen megpirult, és egy része valahogy el is tünedezett, míg oda jutottam, hogy krémleves legyen belőle (Ez sem volt bonyolult: karfiol, alaplé, tejszín összeturmixolva.). Levesnek sem volt rossz, de szerintem jobban jártam volna, ha a többi részét is csak úgy magában elcsemegézem, nagyon finom lett. Szóval sült karfiolra fel!)
(A leveshez egyébként nagyon jól passzol egy kis pirított dió és/vagy camembert/brie sajt.
