Pomme-pomme

Nagy feladat elé állított anyukám: mivel elutaztak, nekem kellett csinálni az ebédet, ráadásul olyat, amit a 86 éves nagynénénk is szívesen megeszik. Szerencsére a néni nem válogatós, de azért ne akartam nagyon extravagánskodni. Így végül egy több receptből mixelt  zöldségkrémleves és egy mindmegettés töltött karajrecept lett a befutó. A leves kicsit kalandosra sikerült, így azzal megtöltök majd egy önálló bejegyzést, előbb azonban a juhtúrós karajjal kapcsolatos tapasztalataim következnek.

Az egyik legfontosabb tanulság a juhtúróval kapcsolatos. Egyébként is híve vagyok a piacról, ha lehet, a termelőtől beszerzett alapanyagoknak, de most két tapasztalat megerősített ebben. Egyszer én, most meg anyukám vettünk BRINDZA feliratú készítményt két különböző gyártótól, két különböző boltban, abban a hitben, hogy a dobozban/tubusban jó kis sós-kesenyés juhtúróval szembesülünk. Aztán, hogy stílszerű legyek: A túrót! Mindkettő felerészben tehéntúróval kevert kulimász volt. Így ezek után alapos címkeolvasgatásba fogok kezdeni, rendszeres túróbeszerző körutakat szervezek az északi szomszédokhoz, illetve EZÚTON KERESEK MEGBÍZHATÓ JUHTÚRÓ-BESZERZŐHELYET BUDAPESTEN.

A hús mellé zöldhagymás cukkini készült és pirított krumpli. Az előbbihez csak felkarikáztam a zöldségeket, kis olívaolajon megpirítottam és nyakonöntöttem egy kevés tejszínnel. Kis üdeséget hozott az éppen még meg nem érkezett tavasz helyett.

Juhtúróval töltött karaj
5 szelet karaj
20 dkg juhtúró
egy csokor petrezselyem
egy csokor tárkony (szárítottal is jó, de egészen más lesz az íze)
só, bors
egy löttyintésnyi fehérbor
olívaolaj

A hússzeleteket kissé kiklopfoltam, és megkentem a juhtúróba kevert felaprított zöldekkel. Fogpiszkálóval megtűztem, és megpirítottam a batyuk mindkét oldalát egy kis olajon. Ezután ráöntöttem a bort, valamint egy kis vizet, és hagytam rotyogni. A juhtúró egy része ilyenkor kifolyik, így viszont, ha nem tettünk rá túl sok vizet, kapásból kellemes mártást is kapunk a hús mellé.